Üzen az ég

Hétfőn rendhagyó dikshán voltam, a kundalini (élet) energiát tapasztaltuk meg. Semmi rizsa, kemény három órás fizikai stimuláció volt az egész, melynek lényege a gyökér és napfonat csakra közt szunnyadó kígyó felélesztése volt. Nem volt átütő sikerem a tapasztalásban, de azt is tudom, miért. Amikor egyesével aktiváltuk a csakráinkat, meglepő dolog történt. Minden jól ment, egészen a harmadik szem csakráig, mikor ideértünk, bömbölni kezdtem, és ez folytatódott a koronacsakránál is. Nem számítottam rá, hogy éppen itt nem stimmel valami, de aztán később elgondolkodtam, hogy mikor is foglalkoztam utoljára saját spiritualitásommal, és így már érthető volt minden. 

Az ezt követő éjjelen azt álmodom, hogy apu egy csomó eurót ad. Aprókat, de már olyan sokat, hogy nem tudom hová tenni, szólok is neki, hogy sok, lesz, de ő erősködik, hogy tegyem csak el. Tegnap éjjel aztán újabb álom. A kertünkben vagyok, Vitéz szülei mellettem, és ássuk fel, téglalap és kör alakúra parcellázzuk az egész kertet, és ültetünk. Az apukája hoz valami pálmaszerű fát, erősködik, hogy hová akarja elültetni. Anyukája magyaráz, hogy mit hogy kell. Közben én elkeseredek, mert a kör alakú hely, ahová én ültettem, csupa gaz, alig látom, hol nő, amit ültettem, anyós odaszól, hogy gazolni kell rendesen. (Reggel Vitéz megerősít, hogy tényleg így szokta mondani) Közben egy másik kép, Vitézzel fekszünk egy ház kertjében (nem ez a ház, egy nagyobb, de az álomban a miénk). Valami buli készül, de mi elbújunk inkább, közben látom, hogy a mögöttünk lévő bokron mindenhol katicák, mutáns katicák, mindegyiknek más számú pöttye van. Aztán jön gyerekkorom legrégebbi barátnője Timi, átölel, és megnyugszom. 

Reggel aztán töprengek. Mit akar ez jelenteni? Húzok hát angyalkártyát, három lapot. Na most figyi, jön a spirituális arconcsapás. Az első: szülők. A második: megnyílik a spirituális érzékelésed (nem pontosan ez a szöveg, de ez a lényeg). A harmadik: harmadik szem csakra. Aham, köszi. Ez körülbelül olyan, volt, mint ha azt mondták volna: ha nem érted, elmondjuk még egyszer, hülyegyerek. :)  

Mindig is álmodós voltam, nekem így jön át a legjobban az üzenet. Azt hiszem az álom is világos, az esküvőről szól, hogy kinek mi a szerepe benne, és tudomásul kell vennem végre, hogy mi a helyzet. Lesz egy új családom, Vitéz családja az enyém is lesz, és el kell fogadnom őket. Én is ezt várom, de nekem is meg kell tennem. És el kell fogadnom a segítségüket is... egyedül gazos a kertem. Az apa fája és szép fallikus szimbólum, a férfi az férfi, ehhez tartsam magam. Nos, ez részemről rendben van. Az esküvő elől pedig nem menekülhetünk, igaz nem is akarunk, csak a hercehurca elől, de az álom szerint jön a segítség. Még most is átmelenget az érzés, ha az álombéli ölelésre gondolok, és mélységesen megnyugtat. Apukám mint mecénás.... ez sem áll távol a valóságtól, és biztonságérzetet is ad.

Ezek alapján igazából minden rendben (pedig ha tudnátok, mi minden van még a háttérben), és többet kell ápolnom magamat, a kapcsolatomat az égiekkel, és a szeretteimmel. Anyukám ugyan nem szerepelt az álomban, de vele az életben elég aktívan dolgozunk azon, amin kell, a feladat vele kapcsolatosan világos (csak nehéz). Ennyi "csak".... köszi kundalini.

Ps: ma voltam futni.

A helyzet az, hogy...

10 napnyi folyamatosan korgó gyomor nyomására abbahagytam a húsmentes böjtöt. Azt hiszem ennyi idő is elég volt, hogy egy kicsit megkönnyebbüljön a gyomrom, kicsit kitisztuljon a szervezetem. Más kérdés, hogy még híztam is egy kicsit, hiszen hiába igyekeztem, sok szénhidrátot ettem, mert hát valamit kellett enni. Talán nyáron lehet még ezzel próbálkozni, amikor sokféle gyümölcs és zöldség van, és nem 500 ft-ért veszek 250 g koktélparadicsomot, mert csak annak van íze. Nyárra biza a kertemből fogom szüretelni azt. Elkezdtük ugyanis a felkészülést az ültetéshez, már csíráztatok néhány dolgot, Vitézem pedig rendezi a kinti terepet, ahol majd a kis ágyásunk lesz. A tavaly ősszel eldugdosott virághagymák pedig kezdenek kibújni, sőt olyat is látok, amit nem én ültettem el... :) 

Alakformálásomra pedig új stratégiát dolgozok ki, melynek neve: sok és rendszeres mozgás. Hullahopp karika és hasizom munka minden reggel egy kicsit, heti jóga, és ha jóidő lesz végre, akkor indul a futás. 

Hajrábetty!

Esküvői helyzetjelentés

Elérkezett az a pillanat is, hogy kicsit bővebben írjak a közelgő esküvőről. Nagyon elfoglaltak vagyunk, rengeteg a teendő, a megbeszélendő, átgondolandó, elintézendő dolog. Persze mi is úgy indultunk ennek neki, hogy a lehető legminimálabb pénz és energia befektetésével szeretnénk megoldani a nagy napot, de az élet ugye nem ilyen egyszerű. Szépen lassan ott tartunk, hogy dobócsokor is lesz, meg székhuzat, meg ilyen virág és amolyan, és abroncsos ruha, és még sorolhatnám. Jani anyukája a rokonság jelenlétéhez ragaszkodik, anyu a székhuzathoz, apu szerint a dobócsokor olyan aranyos, szerintünk a szülőköszöntő virág nem hiányozhat, és én ragaszkodom a köszönőajándékhoz. 

Készítettem egy kollázst, ami az elképzeléseinket, és a már részben megvalósult elemeket mutatja meg. A gyűrűnk, és a macis gyertya a maga valójában látható, és a tortánk is ilyen lesz, a Daubnerből választottuk ki, lemondtunk ugyanis az esküvői tortának nevezett lehúzásról, és kb. feleannyiból fog kijönni ez, és két másik sztenderd torta. Csokornak szintén ilyet szeretnék, semmi csicsa, csak bordó kála, szerintem gyönyörű így a maga egyszerűségében, és ezzel harmonizálnak majd a szülőköszöntők, és a többi virágdekoráció. Mivel a helyszín alapvetően eléggé pőre, szükség lesz némi dekorálásra, szerintem erre a lufi az egyik leglátványosabb és legolcsóbb megoldás. A színek, mint látszik, az arany, a lila és a fehér lesznek. Egyedül a ruhám szupertitkos, Jani nem láthatja a nagy napig, de az egész színvilág a ruha színéből indult ki, ami ugyanis arany lesz. Na nem az a sárga, fényes, giccses, hanem inkább a szépen fénylő, ahhoz hasonló, amilyen a cipő is itt a képen, ami még megvételre vár, de a képen szereplővel ki is egyeznék, később is hordható alkalomra, persze a táskával kiegészítve. 

Próbálunk ott húzni a költségeken., ahol csak lehet, de azért gagyit sem akarunk, ha már ez lesz életünk  egyik legfontosabb napja. A virág, fotós, videós, zenész témában vannak ismerősök, így ebben nagy segítséget kapunk, de a sminkemmel és a manikűrrel sem lesz gondom, ügyes kezű anyukám és Timi barátnőm lesz segítségemre. A köszönő-mézeskalácsot én fogom gyártani, a gyűrűpárnát kapjuk, az aprósütemények ipari mennyiségű legyártásából pedig az egész család kiveszi a részét. 

Félkészek vagyunk egyenlőre, de azt hiszem jól állunk. Kezdek várakozással megtelni, és elkezdem magam formába hozni, ma indult a 40 napos böjt, semmi hús, semmi méreg, kevés szénhidrát, sok vitamin. 

 

Mindig van valami

Meg kell mondanom, ez a 2011, nem egy unalmas év. És ahogy látom, ez nem csak az én életemre igaz, bármerre nézek, igen intenzív változások vannak folyamatosan. Jó is, és rossz is, bár ez ugye csak nézőpont kérdése. 

Sok kínlódás után egy nap alatt lett autónk, és időpontunk az esküvőre, sőt ruhám is, ami gyönyörű, és úgy érzem, méltó lesz az ünnep fényéhez. Egyre izgatottabb vagyok az esküvőt illetően. Észrevettem, hogy mindig azt figyelem meg az embereken, ami engem éppen foglalkoztat, így egy ideje azt, hogy kinek van-e, és milyen jegygyűrű az ujján. Időnként meg is lepődöm, hogy jééé, milyen fiatal, milyen bolondnak tűnik, mégis ott a karika, hát őt is szereti valaki, ő is elköteleződött valaki felé.

Nézem persze a kisbabásokat is, részben készülök rá lelkileg, részben szurkolok a környezetemben lassan megszülető bébiknek, és a már megszületetteknek is, és próbálom felfogni, hogy ez fenekestül fogja felforgatni majd az életünket. Vége lesz az egoizmus korának, mert jön majd egy 52 centis, aki minden pillanatomról rendelkezni fog, én pedig remélem szívesen szolgálom majd, és fáradhatatlanul. Vitéz-apácska pedig igazi családhoz térhet haza. 

Izgulok, hogy mikor állunk készen, hogy mikor dönt úgy a kis lélek, hogy leköltözik hozzánk. Addig azonban még sok dolog vár ránk, esküvő és nászút a napfényes és illatos Toscanaba, és mindeközben szervezetem felkészítése a rá váró feladatokra. Nem unatkozom.....

A buli

Angyalkababa lába nyoma

Túlzás nélkül állíthatom, hogy a szombati névnapi mulatság az egyik legjobban sikerült buli volt, amit valaha is szerveztem. Sajnos nem tudott mindenki eljönni, akit szerettem volna, hogy itt legyen, de látván, hogy így is éppen elfértünk, talán jobb is, hogy nem nyomorogtunk egész este. Majd nyáron a kertben többen elférünk. 

Külön öröm volt, hogy Angyalka elhozta az ő angyali egy hónapos kisbabáját, aki cuki, illatos, és nagyon jól alszik a vállamon. Persze azért az is tetszett neki (el is mosolyodott), mikor én fogtam, két kicsi lábát meg ketten simizték, azaz egyszerre három ember is őt figyelte. :)

Ajándékrajz

Ajándékvirágok

Fantasztikus ajándékokat kaptam, amik finomak, szépek és hasznosak, és mindegyiken éreztem, hogy igazán nekem szólnak. Érdekes volt az is, hogy többen még nem ismerték egymást, esetleg csak hallomásból, ezért mikor mindenki megérkezett, el kellett mesélnem, hogy kit honnan ismerek. Ez nagyon izgi volt, kicsit megható is, és azt hiszem adott egy alaphangulatot az estének, nem utolsó sorban pedig megkönnyítette az ismerkedést, hiszen legalább egy halvány fogalma volt mindenkinek arról, hogy ki a másik.

Megettük

A kajákat megettük, a piákat megittuk, a zenéket meghallgattuk. A másnap tanulságai pedig a következők: a fényképezőgépet javasolt feltölteni, lehetőleg arra a napra, amikor a buli van,  aki másnap vezet, 11 után már ne igyon, és a mosódió (ami ajiba kaptam) kiszedi a függönyre került (hogy is? :)) boroskólát, valamint az, hogy süt a nap, és a kertben nem fúj a szél, az nem jelenti azt, hogy a parton nem lehetséges 10 fokkal kevesebb, és orkán erejű szél.

Megittuk

Nagyon köszönöm mindenkinek a sok szeretetet, nem csak a felém, hanem az egymás felé irányulót is, azt hogy ilyen jófej barátaim vannak, és remélem legközelebb a hiányzók sem hiányoznak majd.

Kiegészítés: Szégyenteljesen megfelejtkeztem megemlíteni a vasárnapi segítő kezeket, akik lányokat megszégyenítő módon mosogattak el! Thanks boys!

Első varrományok

Elérkezett az az ünnepélyes pillanat, hogy bemutassam nektek első alkotásaimat, melyeket Singer varrógépem segítségével hoztam létre. A legeslegelső a tűpárna volt, mely igen csámpáskára sikeredett, de funkcióját teljes mértékben ellátja. :) Második a még csámpásabb szív, minek kapcsán több felfedezést is tettem. Elsőként azt, hogy nem cikkcakk varrással kellett volna megcsinálni, másodikként azt, hogy előbb egyenesen kell megtanulnom varrni, csak utána ívesen. A harmadik, és egyben első vállalható darab a szivecskés tutyi (mely egyben a textilragasztó, mint olyan, első tesztelése is volt). Ez azóta új gazdára lelt, apu szülinapi csokitartója lett belőle. :)

Kezd már számomra is élvezetessé válni a textil-barkácsolás, szinte rutinosan fűzöm a cérnát a gépbe...., csak egy szívfájdalmam van; ez biza időigényes elfoglaltság, így leginkább csak hétvégén tudok vele behatóbban foglalkozni. Így a sok ötlet, a számtalan alapanyag, melyre rengeteg pénzt költöttem, most várat magára, de ígérem, idővel szépséges holmikká állnak össze.

Emlékül

Életemben először hallottam, hogy valakiért félrehúzzák a harangot, ráadásul olyasvalakiért, akit ismertem. Tudom, hogy ez nem az én gyászom, mégis mélységesen szomorú vagyok, hiszen NAGYMAMA nekem is hiányozni fog. Nem az én mamám volt, de kedvesem mamáját eltemetni keserű, látni a szomorúságát, látni a hiányt, az űrt, amit maga után hagyott, ez nagyon fájdalmas.

Nagymamónak boldog és hosszú élete volt, halála viszonylag rövid, és viszonylag könnyű volt. Bár, mit is tudunk mi erről. Mit is tudunk mi akármiről is őhozzá képest. Sajnos már nem ismerhettem őt ereje teljében, már csak az árnyékot, a véget láthattam, és abban is annyi erő, annyi szeretet volt. Panasz soha, csak szeretet és humor, és csibészség, kézremegés, ülve szundikálás, később néhány távoli valótlan kép.... talán már a másvilág hívogatta. Tudta hogy menni fog, de nem szólt még erről sem, csak jól megnézte egyesével azokat, akiket utoljára látott, azokat, akik a legközelebb voltak hozzá. Én elkéstem. Pedig hiányolt, kérdezett utánam is, de már nem értem oda. Mint ahogyan már ő sem ér oda sosem a mi esküvőnkre, és nem fogja karjában majd dédunokáját, majd csak mesélni tudunk nekik, hogy volt egy dédmamó, Matildnak hívták....

Várakozva

Újabb csodás blogot találtam, és nem bírom ki, hogy ne mutassam meg. Sofia a Duna partján él, és gyönyörűséges fotói teljesen elbódítottak. Nem csak a tájakról, hanem az ételekről és az állatokról készült képei is csodálatosak. Olyan érzésem van, mint ha hihetetlen éleslátással lenne megáldva ez a kedves hölgy, mint ha különleges receptorai lennének a hétköznapi szépségek meglátására. Ahogy elnéztem, kevésszer nyilatkozik bővebben, van azonban egy bejegyzése, amit többször is elolvastam, mert sok igazságot látok benne. (http://sweethomebytheriver.blogspot.com/2010/11/az-ezust-folyo-partjan.html)

megjegyzés: akit zavar a zene a blogon, legalul lehet kikapcsolni

Amúgy pedig nagyon várom már a tavaszt. Szeretnék ültetni, és kiülni a kertbe. Mikor ideköltöztünk, már nem sokáig élvezhettük a kert és a tó örömeit, így a hosszú éhezés után, annál édesebb lesz majd az öröm, mikor első reggelimet elfogyaszthatom a teraszon.

ha a magyar bürokrácián múlik, akkor sose jutunk el odáig, hogy összeházasodjunk..... pedig már megvettük a gyűrűket is

Cél

A bánatomról nem szeretnék most írni. Majd ha már kicsit távolabb leszek tőle, és ha már nem sírok, amikor egy fényképet nézek a cicáról. Most jöjjön valami jó.

Kitűztem a célt, hogy mi az első olyan nagyszabású terv, amit meg szeretnék valósítani a varrógépemmel. Ez pedig nem más, mint egy Waldorf baba készítése. Ha a kedves olvasó esetleg nem tudná, hogy az mi is (két hete még én se tudtam), akkor segítek:

Felmerül persze a kérdés, hogy kinek is csinálok ilyet, de a válasz egyszerű. Most végre magamnak fogok készíteni valamit. Szinte alig van meg azokból a kézzel készült tárgyakból valamicske, amiket én készítettem, mert mindig ajándék lesz belőlük. Ez most nekem lesz ajándék. Ma meg is érkeztek Németországból az alapanyagok, fehér selyemből lesz a haja, már csak a tömítőanyag hiányzik, aminek gyapjút szeretnék. Angyalkababa lesz. Már alig várom, hogy elkészítsem.