még csak ennyit szeretnék mondani

"Nincsenek barátaim - a lelkem a barátom." Ez nem azt jelenti, hogy teljesen egyedül vagyok, baráttalan magányban, hanem azt, hogy a másokkal való barátságom teljes mértékig az önmagammal való barátságomtól függ.
Müller Péter

kínzó válasz

kínzó kérdés

Mi fontosabb vajon? A szeretet, vagy az igazság? Egyátalán létezhet szeretet hazugságban?
Lehet, hogy a kettő nem is egymástól különálló, hanem egymás részei?

Összefoglalva

Szólnék azért pár szót a szabadságról. Mármint nem az általános érvényűről, hanem az én kéthetesemről.
Előszöris, rövid volt.
Másodszoris, tartalmas.
Harmadszoris, a bokaficamot és a megfázást leszámítva történt egy csomó klassz dolog.

Azt hiszem, még feldolgozás alatt vannak az események, hiszen még örülni sem tudtam a sikeres masszőrvizsgámnak, máris kispált búcsúztattam, aztán amint lelazultam volna a reggae napon, máris biceghettem (és ne higyjétek hogy egyszer, óó nem, összesen háromszor bicsaklott ki ugyanaz a bokám). Klassz volt interjút fotózni, bár röviddel előtte azt sem tudtam, kiket kell (a Paradise Lost-ot ugyan valamennyire ismerem, de az Enter Shikari már nem rémlett), klassz volt a Muse, az egyetlen, amit igazán vártam, és megérte. A második hét a regenerálódásé volt. Diksha rögtön hétfőn, és máris kedd lett, amikor Mamabosziék jöttek látogatóba. Nekik mindig örülök, szívem ünneplőben. Velük (Mamaboszi, és immáron felnőtt lánya Kisboszi) sok az önzetlen adok-kapok, ők a családom, a választott, és nem számít a tengernyi távolság sem. Az otthoni szerdát olvastátok, és hipp-hopp szülinap lett, és Balaton, méghozzá Füred, Tihany, jó ebédek, bornapok, szalmakalap és napsütés, tüzijáték és jó alvás, édeskettes és medencés-svédasztalos. Két nap csak, de felért kéthét szanatóriummal. A hétvégén újabb britben élő, régijó barátok, vasánap Vitéz féle steak búcsúképp, és ennyi is.

Lesznek majd képek is.

vajon

mitől lesz jó egy születésnap?

pillanatok

Tegnap megmaszíroztam anyut és aput. Aput még soha senki nem maszírozta. És én tegnap hozzáértem szikár, sokat bíró, de kicsit megroppant testéhez, és remélem, adtam egy kis enyhülést, olyat, amit csak az érintés képes okozni.Anyunak barátnője voltam, arra volt szüksége, arcát, nyakát is megszeretgettem, és arra gondoltam, lányuk, anyjuk, testvérük, barátjuk vagyok egyszerre. Jó volt.

*

A családokról beszélgettünk, faggattam őket a múltról, ők faggattak a jövőről. Megtudtam, nagyapám szabó volt, egyszerű ember. Túl korán meghalt. Sosem láttuk egymást. Apám olyan életről beszélt, melyet csak filmekben, könyvekben láthattam, kemény élet volt, talán ez hagyott nyomot rajta is. Büszke voltam, mert úgy éreztem klassz ember lett, megtettte, amit tudott, őt pedig meghatotta érdeklődésem. Nem mutatta, de láttam a szemében. Ők leendő unokájuk felől éredeklődtek, én mosolyogtam, hát eljött ezaz idő is. 

Megint egy lépéssel közelebb kerültünk.

*

Hiányzik Vitéz. Jó ezt érezni. A holnapom az övé, a jelen én vagyok. 

*

Holnap 28 éves vagyok.

Dolgok

Ez volt.

És ez van.

Most így volna jó....