pillanatok

Tegnap megmaszíroztam anyut és aput. Aput még soha senki nem maszírozta. És én tegnap hozzáértem szikár, sokat bíró, de kicsit megroppant testéhez, és remélem, adtam egy kis enyhülést, olyat, amit csak az érintés képes okozni.Anyunak barátnője voltam, arra volt szüksége, arcát, nyakát is megszeretgettem, és arra gondoltam, lányuk, anyjuk, testvérük, barátjuk vagyok egyszerre. Jó volt.

*

A családokról beszélgettünk, faggattam őket a múltról, ők faggattak a jövőről. Megtudtam, nagyapám szabó volt, egyszerű ember. Túl korán meghalt. Sosem láttuk egymást. Apám olyan életről beszélt, melyet csak filmekben, könyvekben láthattam, kemény élet volt, talán ez hagyott nyomot rajta is. Büszke voltam, mert úgy éreztem klassz ember lett, megtettte, amit tudott, őt pedig meghatotta érdeklődésem. Nem mutatta, de láttam a szemében. Ők leendő unokájuk felől éredeklődtek, én mosolyogtam, hát eljött ezaz idő is. 

Megint egy lépéssel közelebb kerültünk.

*

Hiányzik Vitéz. Jó ezt érezni. A holnapom az övé, a jelen én vagyok. 

*

Holnap 28 éves vagyok.