2011. április 21., csütörtök

Szerettem volna felkészülni az előttünk álló eseményekre, terveztem összegzést sok dologgal kapcsolatban, amit valamennyire meg is valósítottam, de sajnos az élet újra közbeszólt. Az időpont is közelg, így lassan idegbajos leszek, állandó feszültség van rajtam, ami persze félig-meddig várakozós izgalom, csak keveredik némi kellemetlen idegességgel is. Még mindig nem tudjuk pontosan, hány családtagunk tud eljönni a vacsorára, és bár igyekszem nagyon megértő lenni, továbbra is fájlalom, hogy milyen kevés figyelmet kapunk mi. Szinte senkit nem érdekel most, hogy nekünk ez életünk egyik legfontosabb napja lesz. A baj az, hogy mi is keveset figyelünk erre.
A húsvéttal sem tudok igazán foglalkozni, nem is nagyon érdekel, azon töröm a fejem, hogy mikor érek rá majd mosni, hogy a nászútra minden meglegyen, és hogy a hátralévő napokba hogyan férnek bele a teendők.
Nem túl édeni állapot, igaz?

2011. április 18., hétfő

Készül a dekor

Készülnek az én kis csámpás, de egyedi dekorációim. :)

ültetés

mi

kísérletezés a gyertyatollal

közös életünk gyertyája

névvel

2011. április 10., vasárnap

Férfi "leg"-ek az életemben - vol.1

Mivel a hét vége a bizonyos "valami kék" dolog felkutatásán túl a régi fotók scanneléséből telt, bemutatom nektek két férfi "leg"-emet.

Elsőként az első pasim. A történet az óvodában játszódik, itt vagy középső, vagy nagy csoportos vagyok (először, mert ugye év-vesztes vagyok), és szüleim állítása szerint a szerelem viszonzatlan, méghozzá részemről. Pedig Gyuri/Gyuszi? mindent megpróbált a kedvemért, még a fiúk kék egyenruháját is lecserélte pirosra, hogy passzoljunk. Látva a képet, és a korábbi válogatást, nyilvánvaló, hogy nem az én típusom... :DDDD


A következő a legidősebb férfi az életemben, sajnos nem sok időt tölthettünk együtt, egy két évvel a kép készülte után elhunyt. Ő az anyai dédnagyapám. (és a képen még Buksi kutyus, hű kutyája, aki utánament a sírba)


2011. április 8., péntek

By-by boys

Nos, most hogy megindult hajadon létem visszaszámlálója... búcsúzkodós, nosztalgikus, összegzős bejegyzések következnek. Elsőként egy igen szemrevaló poszt, búcsút intek imádottjaimnak, azoknak a híres/ismert férfiaknak, akik különféle biológiai folyamatokat indítanak el bennem. A teljesség igénye nélkül természetesen, ím, ők azok, akik szerintem jó pasik, leginkább esztétikai szempontból, hiszen nem ismerem őket. ;)

2011. április 7., csütörtök

Képeslapok

Szeretem a képeslapokat. A mai elektronikus világban, ahol az e-mail egy pillanat alatt odaér, van valami romantikája a postai úton kézbesített levélnek. Az ember várja, vagy épp nem várja, és meglepetést kap, mikor este hazaérve fáradtan belekukkant a ládába, és a csekkek és hirdetések közt ott lapul ő, a képeslap. Kedve gesztus ez, színes, kézzel írott, képes utas a világ bármely szegletéből, nem csupán egy újabb sor a gémélben.

Nagymamának holnap lesz a szülinapja. Vettem neki egy szép virágos lapot, és csak később vettem észre a benne lévő meglepően találó idézetet. 
"Nem tudom, mit rejt a sorsod, mosolyt hoz-e vagy könnyeket. Tanuld meg hát feledni a rosszat, s őrizd meg a boldog perceket." Hamingway
Hazaérve pedig engem ért a meglepetés, Mira jóvoltából, és egy cuki betűkkel megírt kedves lapot kaptam, konkrétan a világ másik feléről. Köszönöm!


Mindezekkel szinte egy időben postára adom az esküvői meghívók nyomtatott verzióját a csáládnak, és csak azt sajnálom, hogy a bélyeg lassan kimegy a divatból, helyére semmitmondó matricacsík kerül elfolyós feliratokkal. Nem kellene minden régi dolgot megváltoztatni, ha csak elsilányodás a vége....

                     
a meghívó Kiss Barnabás munkája


Durva

Egy hónap múlva férjhezmegyek.

2011. április 1., péntek

A meghívás

Izgulok! Ma elkezdtem kiküldözgetni a meghívókat. Megterveztettük, és nagyon jól sikerült. Sokáig fontolgattuk, hogy nyomtatva, vagy e-mailben menjenek, végül úgy döntöttünk, a családtagokat leszámítva virtuálisan küldjük el (részben ökológiai, részben azon megfontolásból, hogy az ilyesmit senki nem őrizgeti sokáig), persze fenntartva a lehetőséget, hogy aki szeretné eltenni emlékbe, annak kinyomtatjuk.
Kíváncsi vagyok, hányan leszünk a végére. :)