Szerettem volna felkészülni az előttünk álló eseményekre, terveztem összegzést sok dologgal kapcsolatban, amit valamennyire meg is valósítottam, de sajnos az élet újra közbeszólt. Az időpont is közelg, így lassan idegbajos leszek, állandó feszültség van rajtam, ami persze félig-meddig várakozós izgalom, csak keveredik némi kellemetlen idegességgel is. Még mindig nem tudjuk pontosan, hány családtagunk tud eljönni a vacsorára, és bár igyekszem nagyon megértő lenni, továbbra is fájlalom, hogy milyen kevés figyelmet kapunk mi. Szinte senkit nem érdekel most, hogy nekünk ez életünk egyik legfontosabb napja lesz. A baj az, hogy mi is keveset figyelünk erre.
A húsvéttal sem tudok igazán foglalkozni, nem is nagyon érdekel, azon töröm a fejem, hogy mikor érek rá majd mosni, hogy a nászútra minden meglegyen, és hogy a hátralévő napokba hogyan férnek bele a teendők.
Nem túl édeni állapot, igaz?