Költözés :)

Kedves Emberek!

Én most tényleg nem akartam.... de mivel egy bloghoz csak egy gmail tartozhat, kénytelen voltam átköltöztetni a blogomat. Semmi nem változik, csak egy kicsit a cím, és a külcsín, de a történet ITT folytatódik. 
Gyertek velem továbbra is!

Nemsokára mindenről beszámolok

3 nap

Meg mondom őszintén, hogy most már teljesen be vagyok szarva. 3 nap múlva ott fogok állni teljes díszben, és kb 80 szempár szegeződik majd rám/ránk. Pedig álltam már színpadon, szavaltam, táncoltam, játszottam több száz ember előtt, de ez most mégis más. Eddig csak eszköz voltam, közvetítő, most pedig én leszek maga a produkció. Az életemet mutatom be, és az eddigi legfontosabb napot. Irigylem és csodálom Jani higgadtságát. Bár lehet, hogy csak jól álcázza az izgalmát. :)

Kicsit elszomorodok, ha arra gondolok, hogy nem lesz ott mindenki, akivel szeretnénk megosztani ezt a pillanatot, de az élet sajnos ilyen. Van, aki beteg, van aki mindjárt szül, és van aki másik országban/kontinensen tartózkodik éppen. Még soha nem volt ennyi szerettünk, barátunk, ismerősünk egyszerre egy helyen, el sem tudom képzelni, milyen érzés lesz végignézni rajtuk, és előttük összekötni az életünket. 

Kicsit meghalok, és kicsit újjászületek szombaton, egy másik élet kezdődik, nem lesz többé én és te, hanem mi leszünk. És ha mi megvagyunk, akkor jöhet végre a kispocok. Körülöttünk mindenki szaporodik.... a kutya, a csinek, a cica is pocakos, szóval anyu és apu elutazik Toscanába, hogy rituálisan életre hívja az utódot. :)

Nyuszi

Húsvétra elkészült az első nyuszim. A tökéletestől igen messze van, de az enyém! :)

A szivecske pedig már egészen jól sikerült.

Szerettem volna felkészülni az előttünk álló eseményekre, terveztem összegzést sok dologgal kapcsolatban, amit valamennyire meg is valósítottam, de sajnos az élet újra közbeszólt. Az időpont is közelg, így lassan idegbajos leszek, állandó feszültség van rajtam, ami persze félig-meddig várakozós izgalom, csak keveredik némi kellemetlen idegességgel is. Még mindig nem tudjuk pontosan, hány családtagunk tud eljönni a vacsorára, és bár igyekszem nagyon megértő lenni, továbbra is fájlalom, hogy milyen kevés figyelmet kapunk mi. Szinte senkit nem érdekel most, hogy nekünk ez életünk egyik legfontosabb napja lesz. A baj az, hogy mi is keveset figyelünk erre.
A húsvéttal sem tudok igazán foglalkozni, nem is nagyon érdekel, azon töröm a fejem, hogy mikor érek rá majd mosni, hogy a nászútra minden meglegyen, és hogy a hátralévő napokba hogyan férnek bele a teendők.
Nem túl édeni állapot, igaz?

Készül a dekor

Készülnek az én kis csámpás, de egyedi dekorációim. :)

ültetés

mi

kísérletezés a gyertyatollal

közös életünk gyertyája

névvel

Gyűrűpárna készülőben

Férfi "leg"-ek az életemben - vol.1

Mivel a hét vége a bizonyos "valami kék" dolog felkutatásán túl a régi fotók scanneléséből telt, bemutatom nektek két férfi "leg"-emet.

Elsőként az első pasim. A történet az óvodában játszódik, itt vagy középső, vagy nagy csoportos vagyok (először, mert ugye év-vesztes vagyok), és szüleim állítása szerint a szerelem viszonzatlan, méghozzá részemről. Pedig Gyuri/Gyuszi? mindent megpróbált a kedvemért, még a fiúk kék egyenruháját is lecserélte pirosra, hogy passzoljunk. Látva a képet, és a korábbi válogatást, nyilvánvaló, hogy nem az én típusom... :DDDD

A következő a legidősebb férfi az életemben, sajnos nem sok időt tölthettünk együtt, egy két évvel a kép készülte után elhunyt. Ő az anyai dédnagyapám. (és a képen még Buksi kutyus, hű kutyája, aki utánament a sírba)

By-by boys

Nos, most hogy megindult hajadon létem visszaszámlálója... búcsúzkodós, nosztalgikus, összegzős bejegyzések következnek. Elsőként egy igen szemrevaló poszt, búcsút intek imádottjaimnak, azoknak a híres/ismert férfiaknak, akik különféle biológiai folyamatokat indítanak el bennem. A teljesség igénye nélkül természetesen, ím, ők azok, akik szerintem jó pasik, leginkább esztétikai szempontból, hiszen nem ismerem őket. ;)

Képeslapok

Szeretem a képeslapokat. A mai elektronikus világban, ahol az e-mail egy pillanat alatt odaér, van valami romantikája a postai úton kézbesített levélnek. Az ember várja, vagy épp nem várja, és meglepetést kap, mikor este hazaérve fáradtan belekukkant a ládába, és a csekkek és hirdetések közt ott lapul ő, a képeslap. Kedve gesztus ez, színes, kézzel írott, képes utas a világ bármely szegletéből, nem csupán egy újabb sor a gémélben.

Nagymamának holnap lesz a szülinapja. Vettem neki egy szép virágos lapot, és csak később vettem észre a benne lévő meglepően találó idézetet. 

"Nem tudom, mit rejt a sorsod, mosolyt hoz-e vagy könnyeket. Tanuld meg hát feledni a rosszat, s őrizd meg a boldog perceket." Hamingway

Hazaérve pedig engem ért a meglepetés, Mira jóvoltából, és egy cuki betűkkel megírt kedves lapot kaptam, konkrétan a világ másik feléről. Köszönöm!

Mindezekkel szinte egy időben postára adom az esküvői meghívók nyomtatott verzióját a csáládnak, és csak azt sajnálom, hogy a bélyeg lassan kimegy a divatból, helyére semmitmondó matricacsík kerül elfolyós feliratokkal. Nem kellene minden régi dolgot megváltoztatni, ha csak elsilányodás a vége....

                     

a meghívó Kiss Barnabás munkája