Nehéz fába vágom a fejszém, hogy úgy adjam vissza, az engem ért élményeket, hogy másvalaki is el tudja képzelni őket, de megpróbálom.
Ritkán írok spirituális jellegű témákról, és ez leginkább gyávaságból van így, hisz megosztja az embereket, nekem pedig nincs kedvem magyarázkodni, hogy nem csak az van, amit az ember lát. Önmagunk lebecsülésének tartom, hogy csupán az ismert érzékszerveinkre támaszkodunk, azt pedig önmagunk túlértékelésének, hogy magunkat hisszük az univerzum csúcsteljesítményének.
Az ember folyton próbálja definiálni önmagát, de mindig valamihez képest teszi, valamihez hasonlítgatja, pedig a megoldás ott van a szemünk előtt, pontosabban mögött. A válasz a kérdésre bennünk van, nem kint kell keresnünk, hanem odabent, magunkban.
Angyalka barátnőm mutatta meg nekem a
Sunorange központot, ahol többféle foglalkozás is van (jóga, meditáció, stb), ám mi kifejezetten egy női csoportba mentünk, ahol
diksha adással, meditációval, légzésterápiával tarkított 3 órás foglalkozáson vettünk részt. Ez a bizonyos alkalom nagyjából egy évvel ezelőtt történt, azóta rendszeres látogatója vagyok a csoportnak. Nem kell itt semmi szektásodásra gondolni, ez egy vallásfüggetlen, nőknek szóló önismereti csoport, ahol segítenek nekünk "befelé nézni".
Az elmúlt 8 alkalommal egy istennő sorozaton vettem részt, - igaz, időközben Angyalka lecsatlakozott, ám nem maradtam magamban - , egy másik barátnőm, és egy kolléganőm is velem tart egy ideje.
A hét istennő a bennünk élő hét nőtípust szimbolizálja. Aphrodité, Artemisz, Pallas Athéné, Hesztia, Héra, Déméter és Perszephoné mindennyiunkban jelen van, ám az egészséges lelkű nőben, harmóniában vannak egymás mellett. Lehet, hogy valamelyik erősebb, hisz ez adja meg karakterünket is, de ha némelyik túl erős, vagy el van nyomva, az problémákhoz vezet mind önmagunkkal, mind a világgal szemben.
A hét alkalom során megvizsgáltuk önmagunkat, és próbáltuk harmóniába hozni a kibillent részeket. Egy elmondhatatlanul érdekes, tanulságos, olykor nehéz, máskor feloldozó utazáson vagyunk túl, ami nem maradt nyom nélkül. A belső változás kívül is változásokat generált, voltak pillanatok, mikor csak kapkodtam a fejem, és úgy éreztem nem tehetek mást, mint hogy próbálom jól meglovagolni az érkező óriási hullámokat. Az elmúlt fél évben levágattam a hátközépig érő raszta hajamat, eljegyeztek, valóra váltak olyan régi álmok, mint a komoly fényképezőgép megvásárlása, a londoni út, jógára és tornázni járás, stb. Ám a legmeglepőbb és legnagyobb ajándék a nőkkel való kapcsolataim átalakulása lett, különösen az anyukámmal változott meg a viszonyom. Mondhatni, barátnők lettünk, és olyan kimondhatatlanul régen vártunk már erre. De ezen felül sikerült lezárnom magamban sok dolgot, vagy épp felélesztenem olyanokat, amik eddig elbújtak valamelyik sarokban.
Természetesen nem minden ilyen rózsaszín, hiszen vannak még problémák, de ezeket leckéknek, feladatoknak fogom fel, és tudom, hogy képes vagyok őket megoldani. A tegnapi lezáró "szertartáson" mind a hét istennőt meghívtuk közénk, és egy nagyon intenzív és mélyreható csoportos élményben volt részünk. Biztos vagyok benne, hogy a többiek is napokig a hatása alatt lesznek, és kihat majd a következő hetekre, hónapokra is az, amit együtt átéltünk. Mindemellett abban is biztos vagyok, hogy a következő alkalommal, 3 hét múlva, ott leszek a csoportban.
