Lakni, megyünk lakni

Úgy néz ki, az égiek kedvelnek Vitézt és engem, hiszen megadatik az, amiről régóta álmodunk; ha albárletbe is, de kertesházba költözhetünk az ősszel. Az külön csoda, hogy mindez vízparton, a fővárostól távolabb történik majd. Egyenlőre még abban az állapotban vagyok, hogy nem merek neki örülni. Közben persze már álmomban is csomagolok, és időnként elkalandoznak gondolataim, hogy miképp is rendezném be, csinosítanám leendő kuckónkat. Kertünk aprócska lesz, de arra elég, hogy virágot, és néhány fűszernövényt, és palántát ültessek, és szabadjára engedjem két macskaördög-fiókánkat.
Ha már álmodozás, akkor például így rendezném be:

képek INNEN

A bennünk élő istennők

Nehéz fába vágom a fejszém, hogy úgy adjam vissza, az engem ért élményeket, hogy másvalaki is el tudja képzelni őket, de megpróbálom. 

Ritkán írok spirituális jellegű témákról, és ez leginkább gyávaságból van így, hisz megosztja az embereket, nekem pedig nincs kedvem magyarázkodni, hogy nem csak az van, amit az ember lát. Önmagunk lebecsülésének tartom, hogy csupán az ismert érzékszerveinkre támaszkodunk, azt pedig önmagunk túlértékelésének, hogy magunkat hisszük az univerzum csúcsteljesítményének.

Az ember folyton próbálja definiálni önmagát, de mindig valamihez képest teszi, valamihez hasonlítgatja, pedig a megoldás ott van a szemünk előtt, pontosabban mögött. A válasz a kérdésre bennünk van, nem kint kell keresnünk, hanem odabent, magunkban. 

Angyalka barátnőm mutatta meg nekem a Sunorange központot, ahol többféle foglalkozás is van (jóga, meditáció, stb), ám mi kifejezetten egy női csoportba mentünk, ahol diksha adással, meditációval, légzésterápiával tarkított 3 órás foglalkozáson vettünk részt. Ez a bizonyos alkalom nagyjából egy évvel ezelőtt történt, azóta rendszeres látogatója vagyok a csoportnak. Nem kell itt semmi szektásodásra gondolni, ez egy vallásfüggetlen, nőknek szóló önismereti csoport, ahol segítenek nekünk "befelé nézni". 

Az elmúlt 8 alkalommal egy istennő sorozaton vettem részt, - igaz, időközben Angyalka lecsatlakozott, ám nem maradtam magamban - , egy másik barátnőm, és egy kolléganőm is velem tart egy ideje. 

A hét istennő a bennünk élő hét nőtípust szimbolizálja. Aphrodité, Artemisz, Pallas Athéné, Hesztia, Héra, Déméter és Perszephoné mindennyiunkban jelen van, ám az egészséges lelkű nőben, harmóniában vannak egymás mellett. Lehet, hogy valamelyik erősebb, hisz ez adja meg karakterünket is, de ha némelyik túl erős, vagy el van nyomva, az problémákhoz vezet mind önmagunkkal, mind a világgal szemben. 

A hét alkalom során megvizsgáltuk önmagunkat, és próbáltuk harmóniába hozni a kibillent részeket. Egy elmondhatatlanul érdekes, tanulságos, olykor nehéz, máskor feloldozó utazáson vagyunk túl, ami nem maradt nyom nélkül. A belső változás kívül is változásokat generált, voltak pillanatok, mikor csak kapkodtam a fejem, és úgy éreztem nem tehetek mást, mint hogy próbálom jól meglovagolni az érkező óriási hullámokat. Az elmúlt fél évben levágattam a hátközépig érő raszta hajamat, eljegyeztek, valóra váltak olyan régi álmok, mint a komoly fényképezőgép megvásárlása, a londoni út, jógára és tornázni járás, stb. Ám a legmeglepőbb és legnagyobb ajándék a nőkkel való kapcsolataim átalakulása lett, különösen az anyukámmal változott meg a viszonyom. Mondhatni, barátnők lettünk, és olyan kimondhatatlanul régen vártunk már erre. De ezen felül sikerült lezárnom magamban sok dolgot, vagy épp felélesztenem olyanokat, amik eddig elbújtak valamelyik sarokban. 

Természetesen nem minden ilyen rózsaszín, hiszen vannak még problémák, de ezeket leckéknek, feladatoknak fogom fel, és tudom, hogy képes vagyok őket megoldani. A tegnapi lezáró "szertartáson" mind a hét istennőt meghívtuk közénk, és egy nagyon intenzív és mélyreható csoportos élményben volt részünk. Biztos vagyok benne, hogy a többiek is napokig a hatása alatt lesznek, és kihat majd a következő hetekre, hónapokra is az, amit együtt átéltünk. Mindemellett abban is biztos vagyok, hogy a következő alkalommal, 3 hét múlva, ott leszek a csoportban.  

Pénteki nóta

Nem is mondanék semmit, csak hogy imádom őket:

Francoise világa

Találtam egy kolumbiai, de Franciaoszágban élő csajt, aki bár autodidakta, de szerintem őrülten jó képeket csinál. Nem is mondok semmit, itten lehet megnézni: http://www.flickriver.com/photos/francoiserachez/popular-interesting/

Itt pedig néhány kedvencem:

Sajnos sok képen másolásvédelem van, így nem lehet leszedni őket. Ami érdekes, hogy sok képen önmaga van, önarcképek ezek, amikben nagyon érzékletesen fejezi ki önmagát. Nincs mese, kicsit legbelül "beleszerettem" Rachez kisasszonyba. ;)

Morzsáló

Ahogy korosodom, úgy olvasok egyre több gasztroblogot. Bár a főzés mindigis érdekelt, így aztán lehet hogy nem is a korom, hanem az egyre szaporodó hasonló oldalak tehetnek róla, hogy úton-útfélen beléjük botlom a neten.
Amit most mutatni szeretnék nektek, az talán a legkedvesebb gasztronómiai- és énblogom, Mirza blogja a mindmegette.hu-n. Egyszerűen csak szeretném felsorolni, miért az:

• nem elhanyagolható, hogy remek receptekről olvashatunk, a végeredményről mindig láthatunk képeket is
• Mirza egy tündéri kislány anyukája, aki gyakori főszereplője a blognak (és így a mamáknak is szuper, a gyerekek számára is fogyasztható kajákat készít)
• Mirza életét már a lánykéréstől napjainkig végigkövethetjük, ami a romantikus lelkeknek finom csemege
• csodálatosan ír, végtelenül kedves, írásaiból sugázik az életöröm, a szeretet, a gyengédség
• olvasni lehet nem csak az ételekről, hanem kirándulásaikról, ünnepeikről is

Azt hiszem, ennyi éppen elég indoklásnak. ;) Aki érzi a témát, annak jó olvasást (és főzést)!

Naffejűk

Az első édeni gyümölcsöm mi más is lehetne, mint egy mackókról szóló poszt.

Helen blogjára véletlenül akadtam rá, de azonnal rabul ejtettek nem éppen kis fejülről híres, horgolt mackói. Mindegyik egyedi, külön kis egyéniség, és amennyire kivettem, csak rendelésre készülnek. Egy végtelenül egyszerű ötlet, egy kis kreativitás, és egy nagy adag lágyság és szeretet van ezekben a mackókban (és aki tagja a naffejű mackók klubjának a fészbúkon, minden elkészült darabot megcsodálhat). 

Arra gondoltam, talán jövőre az esküvőnkre készítettek majd egy házaspár macit. Ez az én ajándékom lesz magunknak.

Köszöntő

Kedves Látogatóm!

Amiről e blog szólni fog, az minden, amit ebben a poros kis földi életben szeretek. A szépség, és öröm ott van ugyanis mindenben, csak észre kell venni. Ha nyitott szemmel jársz, magad is megleled. Ez a blog most az én szemem lesz, az én világom, az én személyes édenkertem.