Készül a dekor

Készülnek az én kis csámpás, de egyedi dekorációim. :)

ültetés

mi

kísérletezés a gyertyatollal

közös életünk gyertyája

névvel

Első varrományok

Elérkezett az az ünnepélyes pillanat, hogy bemutassam nektek első alkotásaimat, melyeket Singer varrógépem segítségével hoztam létre. A legeslegelső a tűpárna volt, mely igen csámpáskára sikeredett, de funkcióját teljes mértékben ellátja. :) Második a még csámpásabb szív, minek kapcsán több felfedezést is tettem. Elsőként azt, hogy nem cikkcakk varrással kellett volna megcsinálni, másodikként azt, hogy előbb egyenesen kell megtanulnom varrni, csak utána ívesen. A harmadik, és egyben első vállalható darab a szivecskés tutyi (mely egyben a textilragasztó, mint olyan, első tesztelése is volt). Ez azóta új gazdára lelt, apu szülinapi csokitartója lett belőle. :)

Kezd már számomra is élvezetessé válni a textil-barkácsolás, szinte rutinosan fűzöm a cérnát a gépbe...., csak egy szívfájdalmam van; ez biza időigényes elfoglaltság, így leginkább csak hétvégén tudok vele behatóbban foglalkozni. Így a sok ötlet, a számtalan alapanyag, melyre rengeteg pénzt költöttem, most várat magára, de ígérem, idővel szépséges holmikká állnak össze.

Cél

A bánatomról nem szeretnék most írni. Majd ha már kicsit távolabb leszek tőle, és ha már nem sírok, amikor egy fényképet nézek a cicáról. Most jöjjön valami jó.

Kitűztem a célt, hogy mi az első olyan nagyszabású terv, amit meg szeretnék valósítani a varrógépemmel. Ez pedig nem más, mint egy Waldorf baba készítése. Ha a kedves olvasó esetleg nem tudná, hogy az mi is (két hete még én se tudtam), akkor segítek:

Felmerül persze a kérdés, hogy kinek is csinálok ilyet, de a válasz egyszerű. Most végre magamnak fogok készíteni valamit. Szinte alig van meg azokból a kézzel készült tárgyakból valamicske, amiket én készítettem, mert mindig ajándék lesz belőlük. Ez most nekem lesz ajándék. Ma meg is érkeztek Németországból az alapanyagok, fehér selyemből lesz a haja, már csak a tömítőanyag hiányzik, aminek gyapjút szeretnék. Angyalkababa lesz. Már alig várom, hogy elkészítsem.

Szépség és motiváció

Újabb kedvenc alkotó az Új Zélandon élő Marie személyében, aki ilyeneket csinál:

Hát nem tündéri? 

Szeretem az ilyet, amikor valakinek van egy csak rá jellemző saját világa, és ezt bármilyen alkotáson keresztül át tudja adni. Érdemes megnézegetni az oldalát, ahol a hasonló kis kézimunkák mellett csodás képek vannak Új Zélandról is. Meg kell tanulnom végre angolul, hogy értsem, miket írnak a számomra érdekes emberek.

Példák az életre

Mai bejegyzésem sok időt igénylő lesz, részint nekem, mert akiket bemutatok, megérdemlik a kellő odafigyelést, részint nektek, ha valóban meg akarjátok nézni azokat a blogokat, amiket meg fogok mutatni.

Sok éve blogolok már különböző formákban, és mostanában érzem úgy, hogy rátaláltam a nekem való formára, tartalomra, hogy megtaláltam a helyemet egy közösségben. Igaz, ez egyenlőre kissé egyoldalú, hiszen ezek az emberek nem tudnak rólam, csak én olvasom őket, bár nem titokban, az adatlapjukon láthatják a nevem és a blogom is az olvasóik között. Ahogy nézem, a társaság valamilyen szinten belterjes, olvassák ők is egymást, hiába hogy a világ különböző pontjain élnek, és talán élőben sosem találkoztak, mégis összeköti őket valami. Talán az, hogy jó emberek. Legtöbbjük érdekes módon vallásos (erről majd lesz egy külön posztom is), állatokat és növényeket, vagyis minden élőlényt szerető, csodáló, és tiszteletben tartó emberek, akik nem mellesleg rengeteg kreatív energiával bírnak. 

Elsőként álljon itt Terike blogja, aki egy nagymágocsi nyugdíjas hölgy. Legutóbbi kalandja szerint épp befogadott egy kóbor kiscicát, de mellette számtalan egyéb állatot tartanak. Terike számos hobbijának egyike, hogy elképesztő kalácsokat és süteményeket süt, érdemes megnézni őket.

A következő egy külföldi hölgy, Ginny, aki keresztény értékek szerint él (nem találtam még meg, hogy pontosan hol). Öt gyermekéből négy saját, egy kisfiút pedig Libériából fogadott örökbe. Blogjában gyönyörű fotókkal ábrázolja napjaikat, kedvencem az a bejegyzés, melyben a gyerekek saját kezűleg készítik az adventi koszorút, még a gyertyákat is. Megható és csodálatos képek. Számomra lenyűgöző, hogy ilyen emberek vannak még, és minden bizonnyal remek embereket nevelnek fel az utókor számára. Ginny ráadásul ügyes fotós:

Régebbi kedvencem a következő blog, szintén egy keresztény anyuka naplója. Márta számomra tökéletesen testesíti meg a női szerepeket egyensúlyban tartó nőt, persze lehet, hogy ehhez az is hozzásegíti (sajnos), hogy nem Magyarországon él. Figyelmes anya, kedves, érzékeny és okos nő, nagyon kifinomult ízléssel. Nem tudom az életben milyen lehet, de régóta olvasom őt, és ez a benyomásom róla. Három lányát neveli egy gyönyörű helyen, és ő is sok hangulatos képet készít. December 1-től adventi bejegyzéseket ír, minden nap egy-egy szép gondolattal. 

Ildikó blogját ma találtam, és rögtön tudtam, hogy itt a helye a válogatásban. Ő csuhébabákat készít, de nem akármilyeneket... olyan légiesek, olyan földöntúliak... nem tudok betelni velük. Biztos, hogy rendszeres olvasója leszek, mert lenyűgöz a tehetsége, a finomsága, a világa.

Utolsóként egy bakonyi kis falucska mindennapjait bemutató blogot ajánlok nektek, az "Egy csepp falusi élet" cím már magáért beszél, és rengeteg gyönyörűség van itt, kézi készítésű holmik havas táj, pulik, jó ételek, és sok sok más szépsége az egyszerű életnek. 

Ha újra összegyűlik egy csokorra való, akkor megint megmutatom nektek. Kissé felemelkedett állapotban vagyok most, és boldog, hogy látom, igenis lehet olyan életet élni, amiben mindenki boldog lehet, és kiteljesedhet. Ezt nem lehet megvásárolni, ezt nem lehet irigyelni, ezt követni lehet, mert ezek példák arra, hogy mindenki találja meg a saját útját, és élje meg, hiszen erről szól az élet. Ha nem ezt tesszük, nem is élünk igazán. 

Naffejűk

Az első édeni gyümölcsöm mi más is lehetne, mint egy mackókról szóló poszt.

Helen blogjára véletlenül akadtam rá, de azonnal rabul ejtettek nem éppen kis fejülről híres, horgolt mackói. Mindegyik egyedi, külön kis egyéniség, és amennyire kivettem, csak rendelésre készülnek. Egy végtelenül egyszerű ötlet, egy kis kreativitás, és egy nagy adag lágyság és szeretet van ezekben a mackókban (és aki tagja a naffejű mackók klubjának a fészbúkon, minden elkészült darabot megcsodálhat). 

Arra gondoltam, talán jövőre az esküvőnkre készítettek majd egy házaspár macit. Ez az én ajándékom lesz magunknak.