Szeretem a képeslapokat. A mai elektronikus világban, ahol az e-mail egy pillanat alatt odaér, van valami romantikája a postai úton kézbesített levélnek. Az ember várja, vagy épp nem várja, és meglepetést kap, mikor este hazaérve fáradtan belekukkant a ládába, és a csekkek és hirdetések közt ott lapul ő, a képeslap. Kedve gesztus ez, színes, kézzel írott, képes utas a világ bármely szegletéből, nem csupán egy újabb sor a gémélben.
Nagymamának holnap lesz a szülinapja. Vettem neki egy szép virágos lapot, és csak később vettem észre a benne lévő meglepően találó idézetet.
"Nem tudom, mit rejt a sorsod, mosolyt hoz-e vagy könnyeket. Tanuld meg hát feledni a rosszat, s őrizd meg a boldog perceket." Hamingway
Hazaérve pedig engem ért a meglepetés, Mira jóvoltából, és egy cuki betűkkel megírt kedves lapot kaptam, konkrétan a világ másik feléről. Köszönöm!
Mindezekkel szinte egy időben postára adom az esküvői meghívók nyomtatott verzióját a csáládnak, és csak azt sajnálom, hogy a bélyeg lassan kimegy a divatból, helyére semmitmondó matricacsík kerül elfolyós feliratokkal. Nem kellene minden régi dolgot megváltoztatni, ha csak elsilányodás a vége....
a meghívó Kiss Barnabás munkája
Nagyon szívesen. :) Azt elmondhatom, hogy megírni, bélyeget ragasztani egy hagyományos, gonddal kiválasztott képeslapra szinte ugyanolyan jó érzés, mint kapni egyet. Legalább egy páran őrizgessük még ezeket az avíttnak tűnő tradíciókat...
VálaszTörlés"Egymásra találtunk és magunkra leltünk. Szeretjük egymást. Jó együtt." Csodálatosan egyszerű, "több nem is kell" gondolatok a meghívótokon - telitalálat. Nagyon tetszik.
Én imádok lapot küldeni (http://kozelnyugat.blogspot.com/2011/02/tiz-kicsi-kepeslap.html), de nem tudom a címeteket.
VálaszTörlésSok-sok boldogságot!