Hétfőn rendhagyó dikshán voltam, a kundalini (élet) energiát tapasztaltuk meg. Semmi rizsa, kemény három órás fizikai stimuláció volt az egész, melynek lényege a gyökér és napfonat csakra közt szunnyadó kígyó felélesztése volt. Nem volt átütő sikerem a tapasztalásban, de azt is tudom, miért. Amikor egyesével aktiváltuk a csakráinkat, meglepő dolog történt. Minden jól ment, egészen a harmadik szem csakráig, mikor ideértünk, bömbölni kezdtem, és ez folytatódott a koronacsakránál is. Nem számítottam rá, hogy éppen itt nem stimmel valami, de aztán később elgondolkodtam, hogy mikor is foglalkoztam utoljára saját spiritualitásommal, és így már érthető volt minden.
Az ezt követő éjjelen azt álmodom, hogy apu egy csomó eurót ad. Aprókat, de már olyan sokat, hogy nem tudom hová tenni, szólok is neki, hogy sok, lesz, de ő erősködik, hogy tegyem csak el. Tegnap éjjel aztán újabb álom. A kertünkben vagyok, Vitéz szülei mellettem, és ássuk fel, téglalap és kör alakúra parcellázzuk az egész kertet, és ültetünk. Az apukája hoz valami pálmaszerű fát, erősködik, hogy hová akarja elültetni. Anyukája magyaráz, hogy mit hogy kell. Közben én elkeseredek, mert a kör alakú hely, ahová én ültettem, csupa gaz, alig látom, hol nő, amit ültettem, anyós odaszól, hogy gazolni kell rendesen. (Reggel Vitéz megerősít, hogy tényleg így szokta mondani) Közben egy másik kép, Vitézzel fekszünk egy ház kertjében (nem ez a ház, egy nagyobb, de az álomban a miénk). Valami buli készül, de mi elbújunk inkább, közben látom, hogy a mögöttünk lévő bokron mindenhol katicák, mutáns katicák, mindegyiknek más számú pöttye van. Aztán jön gyerekkorom legrégebbi barátnője Timi, átölel, és megnyugszom.
Reggel aztán töprengek. Mit akar ez jelenteni? Húzok hát angyalkártyát, három lapot. Na most figyi, jön a spirituális arconcsapás. Az első: szülők. A második: megnyílik a spirituális érzékelésed (nem pontosan ez a szöveg, de ez a lényeg). A harmadik: harmadik szem csakra. Aham, köszi. Ez körülbelül olyan, volt, mint ha azt mondták volna: ha nem érted, elmondjuk még egyszer, hülyegyerek. :) Mindig is álmodós voltam, nekem így jön át a legjobban az üzenet. Azt hiszem az álom is világos, az esküvőről szól, hogy kinek mi a szerepe benne, és tudomásul kell vennem végre, hogy mi a helyzet. Lesz egy új családom, Vitéz családja az enyém is lesz, és el kell fogadnom őket. Én is ezt várom, de nekem is meg kell tennem. És el kell fogadnom a segítségüket is... egyedül gazos a kertem. Az apa fája és szép fallikus szimbólum, a férfi az férfi, ehhez tartsam magam. Nos, ez részemről rendben van. Az esküvő elől pedig nem menekülhetünk, igaz nem is akarunk, csak a hercehurca elől, de az álom szerint jön a segítség. Még most is átmelenget az érzés, ha az álombéli ölelésre gondolok, és mélységesen megnyugtat. Apukám mint mecénás.... ez sem áll távol a valóságtól, és biztonságérzetet is ad.
Ezek alapján igazából minden rendben (pedig ha tudnátok, mi minden van még a háttérben), és többet kell ápolnom magamat, a kapcsolatomat az égiekkel, és a szeretteimmel. Anyukám ugyan nem szerepelt az álomban, de vele az életben elég aktívan dolgozunk azon, amin kell, a feladat vele kapcsolatosan világos (csak nehéz). Ennyi "csak".... köszi kundalini.
Ps: ma voltam futni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése