2011. március 3., csütörtök

Mindig van valami

Meg kell mondanom, ez a 2011, nem egy unalmas év. És ahogy látom, ez nem csak az én életemre igaz, bármerre nézek, igen intenzív változások vannak folyamatosan. Jó is, és rossz is, bár ez ugye csak nézőpont kérdése. 
Sok kínlódás után egy nap alatt lett autónk, és időpontunk az esküvőre, sőt ruhám is, ami gyönyörű, és úgy érzem, méltó lesz az ünnep fényéhez. Egyre izgatottabb vagyok az esküvőt illetően. Észrevettem, hogy mindig azt figyelem meg az embereken, ami engem éppen foglalkoztat, így egy ideje azt, hogy kinek van-e, és milyen jegygyűrű az ujján. Időnként meg is lepődöm, hogy jééé, milyen fiatal, milyen bolondnak tűnik, mégis ott a karika, hát őt is szereti valaki, ő is elköteleződött valaki felé.
Nézem persze a kisbabásokat is, részben készülök rá lelkileg, részben szurkolok a környezetemben lassan megszülető bébiknek, és a már megszületetteknek is, és próbálom felfogni, hogy ez fenekestül fogja felforgatni majd az életünket. Vége lesz az egoizmus korának, mert jön majd egy 52 centis, aki minden pillanatomról rendelkezni fog, én pedig remélem szívesen szolgálom majd, és fáradhatatlanul. Vitéz-apácska pedig igazi családhoz térhet haza. 
Izgulok, hogy mikor állunk készen, hogy mikor dönt úgy a kis lélek, hogy leköltözik hozzánk. Addig azonban még sok dolog vár ránk, esküvő és nászút a napfényes és illatos Toscanaba, és mindeközben szervezetem felkészítése a rá váró feladatokra. Nem unatkozom.....



2 megjegyzés:

  1. Tudod, Jantu, amikor olvastam a bejegyzés címét, kicsit összerándult a gyomrom...milyen szomorú, hogy az ember már csak ilyen... mert egyből azt hittem, hogy valami baj van. És a Toscana-s utószóra a végén már széles vigyor ült az arcomon. Mennyire jó olvasni, hogy minden rendben van! Amit az újévi fogadalom és kívánság listádon felsoroltál, nyugodt és bizonyos állhatatossággal véghezviszed. Nagyszerű dolog az, ha valakinek az élete normálisan megy a rendes kerékvágásban. Mert így tervezte. Mert tesz érte. Mert ezt akarja. Az életigenlő és pozitív bejegyzéseid nagyon sok erőt adnak nekem, köszönöm, Jantu. <3

    VálaszTörlés
  2. Örülök, ha örömet okozhattam Neked is! :) Tudod rájöttem, hogy ez így működik, ez a kívánósdi, persze nincsen ingyen, ahogy Te is mondod. De hidd el, megszenvedtem érte én is, sok keserű tapasztalat és tanulás van ez előttről, de igyekeztem mindenből megtanulni, amit meg kellett, kegyetlenül szembenézni magammal (ami amúgy folyamatosan megtörténik most is), és talán ennek az eredménye, hogy most jól haladok.

    VálaszTörlés