Most azt kívánom.....

.... bárcsak inkább rossz lenne a macska, mint halott.

Rövidek

- államvizsga magyar része kipipálva
- esküvői pánik (főleg az árak láttán) kezdődik
- égig érő paszulyról álmodni, mely szivárványszínű fává válik (mindez egy gyönyörű hegyvidékes tájon) jó-e?
- körülöttem szület(end)ő babák jelenlegi aránya: 2 fiú (Orion,és Levente), 1 lány (Lilián)
- ciginélküliséget bírom (az első pár nap volt necc)
- a macska nagyon rossz
- az élet jó

Szépség és motiváció

Újabb kedvenc alkotó az Új Zélandon élő Marie személyében, aki ilyeneket csinál:

Hát nem tündéri? 

Szeretem az ilyet, amikor valakinek van egy csak rá jellemző saját világa, és ezt bármilyen alkotáson keresztül át tudja adni. Érdemes megnézegetni az oldalát, ahol a hasonló kis kézimunkák mellett csodás képek vannak Új Zélandról is. Meg kell tanulnom végre angolul, hogy értsem, miket írnak a számomra érdekes emberek.

a megtalált egész-ség

A legutóbbi dikshán az egészségről volt szó. A meditációban elbeszélgettünk a testrészeinkkel, ki hogy érzi magát. Mondanom sem kell, a tüdőm volt a legjobban kiborulva. Hogy nyomatékosítsa a dolgot, a karácsonyt is ennek szellemében töltöttem el, asztmás köhögés és ügyelet látogatás lett a mezei náthából. Ennyi már bőven elég volt, hogy megértsem, véget kell vetnem a tüdőm rongálásának. Enélkül is az volt a tervem, hogy abbahagyom a cigit véglegesen, mert szerettem volna a teherbeesés előtt időben kitisztítani a szervezetem. E mellé tervezem az optimális testsúly elérését is. Az utóbbi napokban ezek körül forog a gondolatom, mint ahogy ma reggel is a vonaton, miközben az épp olvasott regény főhősnője egy indiai asramban azon elmélkedik, hogy el kell engedni azokat a dolgokat, melyek hátráltatnak minket. Gondolatban épp ott tartottam, hogy igen, a függőség, és a tüdőmet pusztító dolgok, valamint az egészségtelen tunyaság engem hátráltatnak, amikor nyílt a vonatkocsi ajtaja, és a kalauz jött be rémült fejjel, hogy valaki idetelefonált, hogy elhagyott valami kártyát, itt, ebben a kocsiban. Utastársammal együtt buzgó keresésbe kezdtünk, és az én ülésem alatt találtam meg az elhagyott EGÉSZSÉGkártyát. Értitek... meglett az egészség. Az egész baromihosszú vonaton az én ülésem alatt.
Vettem a jelet. Ha jó leszek magamhoz, az egészségem visszatalál hozzám.

Kedves 2010!

Nagyon köszönöm az együtt töltött időket, talán soha ilyen intenzív évem nem volt még, amiben ennyi minden történt volna. Nem mondom, hogy mindig könnyű volt, de minden perc megérte, mert elégedetten zárom. Elolvasva a tavalyi kívánságaimat, szinte kivétel nélkül teljesültek, pedig nem voltam szégyenlős. De ez is bizonyítja, hogy ha jól kérsz, megadatik. Hálás vagyok a bőségért, a lehetőségekért, mert mindezek azt mutatják, jó irányba tartok, a Sors támogat engem (minket), és néhány történés elkerülhetetlenül fontos volt ahhoz, hogy a további célok megvalósulhassanak. Hálás vagyok a barátaimnak is, azoknak, akik kitartanak mellettem, szeretetükből, figyelmükből, idejükből áldoztak rám. Köszönöm az inspirációt, a támogatást is. 

Kedves 2011!

Szeretettel, várakozva üdvözöllek! Sok kérésem van hozzád, remélem nem haragszol meg ezért, de ha elmondom, talán megkönnyítem a dolgodat.

- szeretnék sikeresen leállamvizsgázni, nem csak magyar, hanem kommunikáció szakból is

- szeretnék további tanulmányokat folytatni, masszázs, fotózás, diksha és varrás terén, kérlek segíts ebben mind anyagilag, mind idővel, és küldd el hozzám a megfelelő oktatókat, és azt a tudást, amire szükségem van, valamint a technikai feltételeket is teremtsd meg számomra

- szeretnék egészséges lenni, mozogni eleget, és leadni a súlyfeleslegemet, ehhez is kérnék időt, pénzt és lehetőséget (és szeretném ezeket Janival együtt csinálni), valamint kitartást ahhoz, hogy a függőségeimtől végleg megszabaduljak

- szeretnék egy szép, kedves és szolid esküvőt, ami mindenkinek megfelel, és nem kerül sok pénzbe

- szeretnék teherbe esni, és egészséges kisbabát hordani a szívem alatt

- szeretnék mindezekhez elég pénzt és munkát, szeretném, ha beindulna a masszázs is, és a fotózás is jöhet

- szeretném, ha találnánk egy megfelelő autót, és megvennénk, fenntartanánk gond nélkül

- szeretném, ha maradhatnánk itt Gárdonyban, gondok nélkül élhetnénk itt, és fenn tudnánk tartani magunkat kényelmesen

- boldogan, szerelemben szeretnék élni Janival továbbra is

- szeretném, ha elég időm lenne a barátaimra, és nekik is rám, és ha sok értékes időt töltenénk együtt, kérlek őrizd meg azokat nekem, akikkel szükségünk van egymásra, akikkel igazi szeretete köt össze

- kérlek adj boldogságot mindazoknak, akik fontosak nekem, és add meg nekik, amire ők vágynak

- szeretnék még utazni ebben az évben, egy szép nászutat, de bármi más belföldi, és külföldi útnak is nagyon örülnék

Kedves 2011, előre is köszönöm a támogatásodat, bízom benne, hogy te leszel az az év, amiben beérik minden munkám gyümölcse, és amiben családdá válhatunk.

Zárásképp pedig íme a karácsonyunk képekben.

Közeleg....

.... az ünnep. Kívánságom mindenkinek, hogy tárja ki a lelkét a jónak, mert ünnepkor mindig varázs van, csupán engednünk kell, hogy megtörténjen.

Móra László: Karácsony édes ünnepén

Legyen ma templom minden ember szíve,
Melyben a lélek szárnyat bontogat!
Karácsony édes ünnepén
Legyen imádság minden gondolat.

Legyen ma templom minden ember szíve,
S legyen a templom tiszta, szent fehér.
Karácsony édes ünnepén
Istennek tetsző legyen a kenyér.

Szálljon szívünkbe áldott akarat,
Ez kösse egybe mind a kezeket.
Karácsony édes ünnepén
Te légy vendégünk: Jóság, Szeretet!

Akinek könnyet osztogat az Élet
És kín a napja, kín az éjjele,
Karácsony édes ünnepén
Ne fuss előle! Óh beszélj vele!

Testét takard be s enyhítsd sok sebét!
Óh lásd meg, tudd meg: testvér ő veled.
Karácsony édes ünnepén
A szíved szépül, őt ha öleled.

Az emberszívek örökélő őre
Tegye ma össze mind a kezeket!
Karácsony édes ünnepén
Maradj vendégünk: Jóság, Szeretet!

Apám, a megfigyelő

Vettem egy varrógépet. Karácsonyra edénykészletet kértem, közösen Janival szőnyeget kértünk anyukájától.
Erre apám - aki szokatlanul csacsogós kedvében volt - közölte, hogy ő megfigyelte, hogy én már a bébi érkezésére készülök, ő látja ezt a vásárlásaimból is. Aztán halkabban hozzátette, hogy ő már várja.

Igen, apukám, lassan itt az idő. :)

Alkonyat

Mindenről Sarah kolléganőm tehet. Vele beszélgettünk filmekről, mikoris megemlítettem, hogy a Twighlightot én biza még sose láttam, általában messziről gyanúsak nekem az ilyen felkapott filmek. Anno a Titanic-kal kapcsolatban is ez volt, szerencse, hogy végül megnéztem, és kiderült, nem is annyira rossz film. A vámpíros sztorival kapcsolatban viszont erősebb kétségeim voltak, ám másnap már az asztalomon volt a film, így elkerülhetetlenül megnéztem. Másnap megnéztem újra. Harmadik nap letöltöttem a másik két részt. A második részt csak angolul találtam meg, így nem igazán értem, miért szenvedtek végig. De nem is ez a lényeg. Egyszerre megértettem, miért olyan sikeres ez a film, főképp a fiatalok számára. Nem kevés filozofálgatás után oda is eljutottam, hogy a Rómeó és Júlia óta nem volt olyan szerelmes sztori, mely ennyire halálos, ennyire romantikus lett volna (jó, persze lehet itt most jönni nagy klasszikusokkal, de a Tövismadaraktól pl nekem kihullik a hajam...). Ebben a történetben a szerelem áll mindenek felett, és ez, akár bevalljuk, akár nem, magával ragadó.

Nem ez a legjobb film, amit életemben láttam. Sőt, ha azt vesszük, sok benne a dramaturgiai, logikai és egyéb hiba. A látvány és a zene  azonban kiváló, sokat dob az egészen, és valahogy keretbe foglalja azt az érzést, ami az egész filmen keresztülmegy. Ez pedig a vágy. (Szar ügy, mikor egy vámpír belezúg egy emberbe, és a kívánás a szó legszorosabb értelmében értendő). Állítólag a könyvek sokkal jobbak, és ez elképzelhető, de még így is azt mondom, nincs tökéletesen kidolgozva a történet, ami ezért nem ad lehetőséget akkora színészi játékra, mint amekkorára adhatna. Kár. 

Próbálok itt okoskán, realistán írni erről az egészről, de így meg sem közelítem azt, amiről valójában írni szerettem volna. A helyzet az, hogy a film olyan élményt adott nekem, amilyet már régen tapasztaltam. Leginkább a film zenéje, egyik fő dala, ha úgy tetszik. Hosszas keresgélés után ráleltem, mi is ez a zongorabetét, egy koreai zeneszerző műve, ami a filmben már vonós kísérettel, és kicsit átírva szerepel. Tudom hogy nem vagyok normális, de szerelmes vagyok ebbe a zenébe. Két napja gombóc van a gyomromban, alig eszem, el vagyok varázsolódva, nem is igazán értem, mi van velem. Ez a két percnyi zongora kicsalogatott belőlem valamit, egyszerűen átlényegített. Annyiszor meghallgattam, hogy beszippantott valamiféle örvény, elkerültem egy különös helyre, mélyen magamba... ott álltam vasárnap délután a befagyott Velencei tó partján, szikrázott a szemem a hótól, és csak arra tudtam gondolni, hogy isten csodálatosnak teremtette ezt a világot, és benne minden élőlényt. Tudom, hogy hülyén hangzik, de szinte vallásos áhítat lett úrrá rajtam, felfedeztem ennek a szomorú zenének a gyönyörűségét, és ezen keresztül a világot, a világomat újra. 

Kamaszkoromban gyakran volt rám hatással így a zene (és persze annak üzenete). Mióta felnőttem (a fenébe is!), már nagyon ritkán. Mindig vannak zenék, mindig vannak érzések, amik hatnak rám, de így... így már réges-régen nem hatott rám semmi. A hetek óta tartó "úristen, mindjárt karácsony" idegbajom eltűnt, mint ha sose lett volna. Pedig már kezdtem becsavarodni. Arról nem is beszélve, hogy sosem voltam oda a sötét, téli, hideg, borongós időért, és még az Anathema se hozta meg a kedvem (bár az északi rock zene egyre jobban bejön), de most... imádom. Tegnap is legalább egy órát sétáltam a mínuszban. Még metrósember is eszembe jutott, neki van hasonló hűvös szomorúsága, ami eddig nem kicsit idegen volt nekem, de talán most már jobban értem, miféle szépségeket lát ő, az ő mélységében. Nem is lehet ez mindig elbírni. Úgy tűnik, most elbírom. Én, aki például nem vagyok hajlandó szomorú számot hallgatni, ha szomorú vagyok, mert csak megnehezíti, hogy kijöjjek abból az állapotból. Most pedig, mint ha megértettem volna, hogy a határtalan boldogság, és a határtalan szomorúság valójában ugyanaz. Hülyén hangzik, tudom. Valahogyan a filmben is ez a kettősség van, holtadban is lehetsz élő, és életedben is lehetsz holt, hogy a legveszélyesebb dolog vonz a legjobban... hogy az eszményi férfi egy élőhalott, aki erős, de érzékeny, hogy a törékeny ember milyen bátor... hogy van valami, talán csak energia, ami felülír életet, halált, még akár ösztönt is, van valami, ami egyszerre csodálatos, és egyszerre szomorú... a szerelemben is azt a részt szeretjük a legjobban, amikor fáj a másik hiánya, amikor szenvedést okoz, amikor megmutatja az erejét. 

Én most szerelmes vagyok. Szerelmes az életbe, a zenébe, a világba (úgy ahogy van, a csúffal együtt), és a szerelmembe, az állataimba, a hóba,a hidegbe, mindenbe, bármibe.... ha egyszer meghalok, a szerelemért akarok meghalni. Ebben az érzésben akarok fürdeni az utolsó pillanatban. 

Lehet kinevetni, szánakozni ezen, amit írok, vagy megmosolyogni. Lehet, hogy ha másnál olvasnám, én is megmosolyognám, vagy azt hinném, valami kis 16 éves írta. Az igazság az, hogy leszarom. :) Nekem ez most annyira kurva jó, hogy még ha csak baromság is, nekem akkor is csoda.  

Íme a ZENE, a klippek említésre sem méltóak ;)

Az eredeti:

A filmben:

Karácsonyi hangulatban 2.

Íme az  én kisfilmem, nem tökéletes, de úgy gondoltam a hangulata kellemes, és a többi kép majd a karácsonyi filmecskébe fog bekerülni. Ezüstvasárnapi szeretettel:

Példák az életre

Mai bejegyzésem sok időt igénylő lesz, részint nekem, mert akiket bemutatok, megérdemlik a kellő odafigyelést, részint nektek, ha valóban meg akarjátok nézni azokat a blogokat, amiket meg fogok mutatni.

Sok éve blogolok már különböző formákban, és mostanában érzem úgy, hogy rátaláltam a nekem való formára, tartalomra, hogy megtaláltam a helyemet egy közösségben. Igaz, ez egyenlőre kissé egyoldalú, hiszen ezek az emberek nem tudnak rólam, csak én olvasom őket, bár nem titokban, az adatlapjukon láthatják a nevem és a blogom is az olvasóik között. Ahogy nézem, a társaság valamilyen szinten belterjes, olvassák ők is egymást, hiába hogy a világ különböző pontjain élnek, és talán élőben sosem találkoztak, mégis összeköti őket valami. Talán az, hogy jó emberek. Legtöbbjük érdekes módon vallásos (erről majd lesz egy külön posztom is), állatokat és növényeket, vagyis minden élőlényt szerető, csodáló, és tiszteletben tartó emberek, akik nem mellesleg rengeteg kreatív energiával bírnak. 

Elsőként álljon itt Terike blogja, aki egy nagymágocsi nyugdíjas hölgy. Legutóbbi kalandja szerint épp befogadott egy kóbor kiscicát, de mellette számtalan egyéb állatot tartanak. Terike számos hobbijának egyike, hogy elképesztő kalácsokat és süteményeket süt, érdemes megnézni őket.

A következő egy külföldi hölgy, Ginny, aki keresztény értékek szerint él (nem találtam még meg, hogy pontosan hol). Öt gyermekéből négy saját, egy kisfiút pedig Libériából fogadott örökbe. Blogjában gyönyörű fotókkal ábrázolja napjaikat, kedvencem az a bejegyzés, melyben a gyerekek saját kezűleg készítik az adventi koszorút, még a gyertyákat is. Megható és csodálatos képek. Számomra lenyűgöző, hogy ilyen emberek vannak még, és minden bizonnyal remek embereket nevelnek fel az utókor számára. Ginny ráadásul ügyes fotós:

Régebbi kedvencem a következő blog, szintén egy keresztény anyuka naplója. Márta számomra tökéletesen testesíti meg a női szerepeket egyensúlyban tartó nőt, persze lehet, hogy ehhez az is hozzásegíti (sajnos), hogy nem Magyarországon él. Figyelmes anya, kedves, érzékeny és okos nő, nagyon kifinomult ízléssel. Nem tudom az életben milyen lehet, de régóta olvasom őt, és ez a benyomásom róla. Három lányát neveli egy gyönyörű helyen, és ő is sok hangulatos képet készít. December 1-től adventi bejegyzéseket ír, minden nap egy-egy szép gondolattal. 

Ildikó blogját ma találtam, és rögtön tudtam, hogy itt a helye a válogatásban. Ő csuhébabákat készít, de nem akármilyeneket... olyan légiesek, olyan földöntúliak... nem tudok betelni velük. Biztos, hogy rendszeres olvasója leszek, mert lenyűgöz a tehetsége, a finomsága, a világa.

Utolsóként egy bakonyi kis falucska mindennapjait bemutató blogot ajánlok nektek, az "Egy csepp falusi élet" cím már magáért beszél, és rengeteg gyönyörűség van itt, kézi készítésű holmik havas táj, pulik, jó ételek, és sok sok más szépsége az egyszerű életnek. 

Ha újra összegyűlik egy csokorra való, akkor megint megmutatom nektek. Kissé felemelkedett állapotban vagyok most, és boldog, hogy látom, igenis lehet olyan életet élni, amiben mindenki boldog lehet, és kiteljesedhet. Ezt nem lehet megvásárolni, ezt nem lehet irigyelni, ezt követni lehet, mert ezek példák arra, hogy mindenki találja meg a saját útját, és élje meg, hiszen erről szól az élet. Ha nem ezt tesszük, nem is élünk igazán.