A legutóbbi dikshán az egészségről volt szó. A meditációban elbeszélgettünk a testrészeinkkel, ki hogy érzi magát. Mondanom sem kell, a tüdőm volt a legjobban kiborulva. Hogy nyomatékosítsa a dolgot, a karácsonyt is ennek szellemében töltöttem el, asztmás köhögés és ügyelet látogatás lett a mezei náthából. Ennyi már bőven elég volt, hogy megértsem, véget kell vetnem a tüdőm rongálásának. Enélkül is az volt a tervem, hogy abbahagyom a cigit véglegesen, mert szerettem volna a teherbeesés előtt időben kitisztítani a szervezetem. E mellé tervezem az optimális testsúly elérését is. Az utóbbi napokban ezek körül forog a gondolatom, mint ahogy ma reggel is a vonaton, miközben az épp olvasott regény főhősnője egy indiai asramban azon elmélkedik, hogy el kell engedni azokat a dolgokat, melyek hátráltatnak minket. Gondolatban épp ott tartottam, hogy igen, a függőség, és a tüdőmet pusztító dolgok, valamint az egészségtelen tunyaság engem hátráltatnak, amikor nyílt a vonatkocsi ajtaja, és a kalauz jött be rémült fejjel, hogy valaki idetelefonált, hogy elhagyott valami kártyát, itt, ebben a kocsiban. Utastársammal együtt buzgó keresésbe kezdtünk, és az én ülésem alatt találtam meg az elhagyott EGÉSZSÉGkártyát. Értitek... meglett az egészség. Az egész baromihosszú vonaton az én ülésem alatt.
Vettem a jelet. Ha jó leszek magamhoz, az egészségem visszatalál hozzám.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése