Lassan összecsapnak fejem felett a hullámok, a költözés-szakdolgozat-sokmunka hármasa már olyan nyomást gyakorol rám, hogy hülyeségeket álmodok. Az ember lánya ilyenkor azt gondolja, majd a Vonnegut, majd a kedvenc íróm ad számomra egy kis enyhülést, majd ő kisimítja a göröngyöset is. Ja, csak arra nem gondoltam, hogy az önéletrajzi könyv, az nem fiktív történetről szóló regény. És így esett meg az, hogy az eddig oly nagyra tartott, mítikus ködbe vésző íróról kiderült, hogy ember, ráadásul sok téma lenne, amiről heves vitákat folytatnánk. Mérvan aaaaz, hogy egy végtelenül humánus, empatikus, kedves és humoros ember rémisztőnek tartotta a hitet? Fene tudja. Ha én is átéltem volna amerikai németként a drezdai bombázást, lehet, hogy nekem sem lenne hitem. De az is lehet, hogy éppen ezért lenne. Fene tudja.
"Nem számít, milyen korrupttá, kapzsivá és szívtelenné válhat a kormányunk, a gazdaságunk, a médiánk és a vallási és jótékonysági intézményrendszerünk, a zene akkor is csodálatos lesz."
Kurt Vonnegut
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése