Az élet újra és újra, sokadszor bizonyítja be nekem az energiamegmaradás törvényének igazságát. Szeretem én ezt egy kicsit tágabban értelmezni; nem csak az energia, minden más is így működik. Ha ehhez hozzávesszük az "ami jön fogadjátok, ami megy engedjétek" frázist, vagy a "halál egyben születés", esetleg a "csak a lerombolt romokon lehet újra építkezni" közhellyé silányodott szófordulatait, akkor ebből az élet legtöbb történését meg lehet magyarázni. Illetve pontosítok: megérteni lehet.
Az alábbi linken egy olyan ember blogja található, akit tulajdonképpen csak egy hazugságnak köszönhetően ismerhetek meg közelebbről, a blogon pedig egy videó, ami egy olyan emberről szól, akit pedig nagyon is jól ismerek, és őszintén szeretek.
Ez a videó elgondolkodtatott. Tanulságokat adott nekem. Most már tudom, hogy nem biztos, hogy akkor veszítesz el valakit, amikor azt hiszed, és tudom, hogy azért, mert valami nem sikerült, még lehet valakit őszintén szeretni, és azt is tudom, hogy nem feltétlenül sok együtt töltött idő és kaland kell ahhoz, hogy valakire kíváncsi legyek, és valakit megismerjek. Jó ötlet volt régen a lovagi torna, ahol különböző próbákat kellett kiállni a jelentkezőknek. Igen, a próbákon derül ki, milyen az ember lecsupaszítva. És engem mindig is az érdekelt. Több éves barátságok hasaltak el az első próba alkalmával, és kósza ismeretségek lettek barátságokká, pusztán egyetlen kritikus, megmérettető pillanat miatt.
Visszakanyarodva az elejére, az őszinteség és a hazugság, a szeretet és a gyűlölet azonos súlyúak. De ha a "cserében" a hazugság és a gyűlölködés megy, az őszinteség és a szeretet marad, akkor már elégedett vagyok. Persze, hogy hogy kereskedek mindezekkel, az csakis rajtam múlik, hiszen ezek a dolgok belül történnek. A külső események csak ezek következményei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése