Ismét más tollával ékeskednék (a költözés logisztikai és beszerzési feladatinak megoldása közben nem érek rá a költőiségre), és erről az egészről most megint Vonnegut jut eszembe, pontosabban az alábbi idézet:
"Amikor valaki annyi idős lesz, mint én, már ha lesz annyi idős, mint én, és vannak gyerekei, azon fogja kapni magát, hogy azt kérdi gyerekeitől (akik egyébként már szintén középkorúak), hogy "Mi értelme az egész életnek?" Hét gyermekem van, akik közül három árvaságra jutott unokaöccs. Én a gyermekorvos fiamnak tettem fel az életről szóló nagy kérdésemet. Dr. Vonnegut a következőt válaszolta reszketeg, öreg apjának:
- Apám, azért vagyunk itt, hogy átsegítsük egymást ezen a dolgon, akármi is legyen."
Hogy mi a véleményem a MAL-ról, arról inkább nem is szólnék, nem túl édenkerties ugyanis....
Állatotthonnak, segélyszervezetnek ment a pénz, én ennyit tudok tenni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése